Fordította: laerien

 

Alapozva a saját mérsékelten szerény tapasztalataimra mind Topként, mind alávetettként (egészen a Domináns és szubmisszív szerepekig), illetve sok eszmecserére más BDSM-et gyakorló személyekkel, elértem egyfajta személyes konklúziót a következő témában:

“Milyen jellemzőkkel kell rendelkeznie a domináns félnek ahhoz, hogy méltó legyen a szerepére?”

Ezeket a konklúziókat nem azért osztom meg veled, hogy megmondjam neked, hogyan űzd a BDSM-et. Inkább csak motiválnálak, hogy gondold át, mi a fontos neked. Ha találsz értéket a szavaimban, tedd magadévá, használd fel!

Ez a téma inkább a “Domináns/szubmisszív” viszonyról fog szólni, kevésbé a Top/Bottom viszonyról, vagy a szerepváltós kapcsolatokról, amik könnyedebb dinamikát hordoznak.

Azt az elején le kell szögeznem, hogy elfogadom, hogy ahogy én látom a D/s szerepköröket, számomra ugyanannyira igaz, mint neked a sajt víziód. Ezerféle módja van a BDSM gyakorlásának, nincs egyetlen “igaz” út. A vízióm a téma kapcsán szintén fejlődik idővel és tapasztalattal. Ugyanígy rendben van, ha a tiéd is változik. Én arra biztatok mindenkit, hogy bátran ossza meg a tapasztalatait, de közben legyen toleráns a többi ember nézőpontja iránt is.

Ahhoz, hogy jó Domináns legyek, vagy a partneremet annak tekintsem, a következő pontok fontosak számomra.

 

1. A BDSM-et ne rossz indokkal űzzem. Az legyen a cél, hogy mindkettőnk álmait megéljük, hogy élvezetet, jobban mondva elégedettséget és izgalmat hozzon nekünk a játék. Úgy legyünk a saját D/s szerepeinkben, hogy közben nem okozunk egymásnak érzelmi vagy fizikai sérülést. Nem szabad arra kényszerítenem a páromat, hogy megváltozzon valamivé, ami nem ő.
2. Legyen egy tiszta kép a fejemben, hogy mit is akarok csinálni a játék alatt. Tudnom kell, mi okoz számomra elégedettséget, ehhez mit csináljak a szubmisszív partnerrel, vagy mit csináljon ő az én számomra. Inkább elkerülném azokat a kínos helyzeteket, amikor a Domináns felteszi a kérdést, hogy “Most mi legyen?”, miközben mindketten csak állnak kukán. Az én szememben az ilyen helyzet csak kikezdi a tekintélyemet, mint Domináns.
   Ugyanígy hasznos, ha minél több eszközt kipróbálok magamon is, így tudom, hogy milyen érzés, és hogyan használjam őket hatékonyabban a partneremen.
3. A saját D/s víziómra alapozva meg kell határozom, milyen kapcsolatot akarok, milyen szubmisszívvel szeretnék interakciót, és hogyan fogok bánni vele. Hogyan fogom fegyelmezni őt, hogy elérjem a kívánt viselkedést, hogyan fogom bátorítatni vagy büntetni.
   Fontos, hogy a szubmisszív partnerem tudja, hogy én mit várok tőle, és mit várhat el ő a kapcsolatunk dinamikájától.
   Úgy gondolom, hogy ez nagy segítség a szubmisszív félnek a kapcsolat elején a beleegyezése megadásához (és ezen döntés elfogadásához), és az általam adott pozitív és negatív ösztönzők elfogadásához. Így, ha komolyan belemegyünk a szerepünkbe, akkor a szubmisszívom tudni fogja, miért is került abba a bizonyos kellemetlen helyzetbe, és miért jobb neki inkább elviselnie azt, mint egyszerűen kilépnie. Így nem kell állandóan megkérdőjeleznie fejben a saját alávetettségét játék közben. Tudni fogja az elejétől, hogy merrefelé vezetem őt, és mi lesz a következménye, ha ezt a dinamikát jó ok nélkül megszakítja.
4. Következetes legyek, eltökélt, és tartsam a szavamat. Megadjam azokat a büntetéseket és jutalmakat, amiket korábban megígértem, ha a helyzet úgy alakult. Ha a szabályok megszegésének, vagy a jó magaviseletnek nincsenek állandó, garantált következményei, a szubmisszívnek nem lesz tiszta oka követni a vezetésemet.
5. Kezdeményezőképesség – ha én vagyok a Domináns, én vezetek, én döntöm el, mi történik, én cselekszem. “Azt akarom, hogy így helyezkedj el, most! Azt akarom, hogy így öltözz fel! Látni akarlak kikötözve szenvedni, átadva magadat a tehetetlenségnek, teljesen másra utalva, vágyakozva. Azt akarom, hogy most a testedből az utolsó orgazmust is előcsaljam. El akarlak verni a pálcával, csak azért, mert így döntöttem (vagy mert megérdemelted. 🙂 )”
6. A partnerek minden párkapcsolatban egymáshoz idomulnak. Egy hatalmi egyenlőtlenségen alapuló (D/s) párkapcsolatban elvárom a szubmisszív féltől, hogy nagyobb mértékben igazodjon az én módszereimhez, mint én az övéhez. Ha a szubmisszív fő vágyai különböznek az enyémtől, akkor nem lenne túl domináns viselkedés részemről, ha ha jelentősen megváltoznék csak azért, hogy megfeleljek a szükségeleteinek. Ha túl sokban különbözünk, akkor a kapcsolat nem fogja egyikünket sem kielégíteni, és véget kell vetnem neki.
   A szubmisszív fél a kontrol feladásával megbízik bennem, hogy vezessem őt. Ezért az az én felelősségem, hogy ne fogadjam el az alávetettséget, ha úgy érzem, nem lesz kielégítő mindkettőnk számára az az irány, amerre vezetném őt. A hatalomátadási dinamikánknak abban kell segítenie, hogy mindketten megélhessük az álmainkat, közösen.
   Ha én Dominánsként 1000 féle dolgot kedvelek, és a szubmisszív csak 200-ra képes ezek közül, nekem kell tudnom eldönteni, hogy ezek elegendőek lesznek-e a kölcsönösen elégedett állapothoz.
7. A szubmisszív hálás lehet, ha az egyik kedvenc dolga megtörténik, de nem követelheti. Ha elfogadtuk egymás feltételeit, akkor ezekhez a határokhoz fogunk ragaszkodni, és én talán felhasználom ezeket a kedvenc dolgokat a szubmisszív megjutalmazására és bátorítására. De nem hagyhatom, hogy úgy kezeljenek, mint egy fétis-automatát.
8. Észben kell tartanom, hogy mindketten egyenlők vagyunk, érett és értékes emberek, akiknek megvan a saját méltóságuk, és személyes “érték-érzetük”. A BDSM kapcsolatunk közös megegyezésen alapul, aminek keretében úgy döntöttünk, hogy eltoljuk a mérleg nyelvét amikor a kontrolról, kezdeményezésről és alkalmazkodásról van szó.
9. Törődök a szubom fizikai és mentális egészségével. Elég időt szánok rá, hogy megismerjem a személyiségét, a szükségleteit és félelmeit. Segítek neki, hogy jól érezze magát a szerepében, beleértve a bőséges utógondozást is. Fontos számomra, hogy a szubmisszív tudja, milyen nagyra értékelem az odaadását, bizalmát, szenvedését, és mindent, amin értem megy keresztül. Nem akarom megengedni magamnak azt, hogy partnerem azt érezze, kihasználom, és hogy a kapcsolatunk nem igazságos.
10. Két lábbal a földön kell állnom  – bevallani a hibáimat, és elnézést kérni értük. Készen állni arra, hogy fejlesszek a hozzáállásomon és a képességeimen. Nyitottnak kell lennem a tanácsokra, és nyugtázni az értéküket, mikor meglátom. Fontos számomra, hogy a partnerem tudja, hogy elsősorban a barátja vagyok, megbízhat bennem és támogatni fogom őt. Ebben a kapcsolatban én vagyok a Domináns, így mindkettőnket olyan irányba vezethetem, amilyet szeretnénk. Nem az a célom, hogy magam alá szorítsam a patneremet a saját egóm javára.

 

Elvárom a partneremtől, hogy megértse, mindketten emberek vagyunk, és hibázunk, ezért képesnek kell lennünk megbocsátásra.

Kezd nagyon hosszú lenni, és még sok minden jut eszembe. Biztosan vannak még olyan dolgok, amiket kihagyok a saját magam felé felállított elvárások közül, mikor én vagyok Domináns szerepben, vagy amit én várnék a saját Dominánsomtól, ha én vagyok más szubmisszívje.

Lezárásképpen (eddig), leszögezném, hogy switchként szükségem van arra, hogy ezt lássam egy partnerben ahhoz, hogy neki adjam az alávetettségemet:

• Tudja mit akar, és azt hogyan fogja elérni;
• Kezdeményez;
• Tiszta szabályokat fektet le, tiszta következményekkel a megszegésük esetére;
• Vigyázni fog rám.

Látnom kell, hogy a Dominánsnak van annyira egészséges egója, hogy be tudja vallani a hibáját és meghallgatja a tanácsomat, ha nekem van több tapasztalatom. Szintén fontos, hogy képes legyen elengedni a kapcsolatból, ha azt látja, hogy boldogtalan vagyok benne – ne csak a saját szükségleteit lássa, hanem az enyémeket is.

Kérlek oszd meg, mik a te kritériumaid egy kielégítő Domináns felé – akár olyan, akit keresel, akár olyan, akivé válni szeretnél.