Írta: Laerien

 

Ez a rész inkább azzal foglalkozik, milyen hatással van ránk az, amit a kinky közösségekben látunk. Be kell valljam, egy része rám is komoly hatással volt (talán még most is). 

 

Függesztések

 

“A függesztés az IGAZI, a valós kötél élmény” “Igen, ez mind szép, de mikor fogunk már függeszteni?”

Amikor először volt lehetőségem arra, hogy egy jó rigger kötözzön, én is függesztésre kértem. Lehet, hogy van bennünk valami, amiért mindenáron repülni akarunk. 🙂 Vagy csak a szép képek hatása… 

Először is, a függesztések sokkal kockázatosabbak, több felszerelést igényelnek, és több tudást mindkét fél részéről. Másrészt sokkal rövidebb ideig elviselhetőek, mint mondjuk egy fél-függesztés, vagy földön történő kötözés. Úgyhogy nem kell rohanni velük! 🙂 

 

“Órákon át fogunk kötéllel játszani”

Igen, ha a földön van. Ha hozzám hasonlóan egy átlagos személy vagy, akkor nem nagyon fogsz olyan függesztési pozíciót találni, amiben 40-50 percig elvagy. Nem mondom azt, hogy lehetetlen, de általában ennél jóval hamarabb előjön valami ideg probléma, és változtatni kell a testhelyzeten. Be kell valljam, szinte sosem volt olyan, hogy a játék tetőpontja egy függesztés alatt legyen. Vagy nem is volt tervben, vagy egyszerűen csak hamarabb le kellett jönni, mint hogy elértük volna a csúcsot. (Szó szerint és átvitt értelemben is 😛 )

 

“Annyira élvezni fogom, ahogy repülök a kötelek között!”

Ami azt illeti, ez félig igaz. Tényleg élvezem a függesztős kötözést, ugyanakkor az az élmény volt az egyik legnagyobb meglepetés is számomra. Én is siettem vele, hogy megélhessem, így azt leszámítva, hogy valami könnyed BDSM jelenetben az ágyhoz volt kötve a kezem (illetve egy gote kötözés egy buliban), nem sok ilyen tapasztalatom volt. Az első függesztés sokkoló volt, soha nem gondoltam, hogy tényleg fáj! Mármint azt nyilván gondoltam, hogy a kicsavart helyzetek fájdalmasak, de biztosan vannak könnyű, és kényelmes verziók is. Persze ha sok kötél öleli a testedet, több ponton, akkor az könnyebb lesz, de sose lesz olyan, mint egy függőágyban pihenni. Bevágott a bőrömbe, éreztem a testsúlyomat a mellkasomon, és rájöttem, hogy itt dolgozni kell a levegővételért is. 

Nyilvánvaló, hogy HATALMAS különbségek vannak egy egyes függesztési pozíciók között, és hogy hogyan kötöd meg őket, de mindegyik valamennyire fájni fog.

 

“WOW, micsoda bonyolult kötözés, mindenhol kötelek a testén, és ahogy minden irányba húzzák, biztos baromi nehéz lehet elviselni…”

Igen, felvállalom, kezdőként pont így gondolkodtam. Magam sem értem, miért nem jöttem rá, hogy minél több kötél van a testeden, annál jobban el tud oszlani rajtuk a testsúlyod. És ez még inkább igaz a függesztési pontoknál. Ha csak egy ponton lógsz, az általában nagyon nehéz. (Oké, egy jó kis csípőhám lehet a nagyjából kényelmes kivétel. 😛 ) Két pontnál fogva lógni sokkal egyszerűbb. És az eddigi tapasztalataim alapján általában 3 függesztési szálnál válik olyan kényelmessé a helyzet, amennyire a függesztés lehet.  

 

Azok a tökéletes képek a neten

 

“Ez a kép fantasztikus! Biztosan csodás élmény volt.”

Sose tudhatod, hogy milyen hosszú időt töltött el az illető abban a pozícióban, hiszen egy képhez elég lehet egy másodperc is. Mikor meglátunk egy statikus pozíciót egy függesztésben, mindig úgy képzeljük, hogy biztos eltelt benne valamennyi idő. Nos, még nekem is volt olyan élményem egy nehezebb pozícióban, hogy csak gyorsan lőttünk egy képet, és már jöttünk is le. Összesen kétszer 40-50 másodpercet töltöttem el benne. 

 

“Annyira fenséges. Erős modellek, tökéletes csomók”

Meglátsz egy gyönyörű képet fetlife-on, egy nőt, tökéletes bőrrel, egy légies, szinte balett-táncos pozícióban, a kötelek tökéletesen szimmetrikus ölelésében. Ezek általában beállított képek, ahol pont a művészi megjelenítés volt a cél, és valószínűleg egy igazi fotós csinálta, fényekkel és utómunkálatokkal. Aztán a partnered is lő rólad egy képet kötözés közben, és meglátod… A kötél belevág a húsodba, itt-ott el is színeződik a bőr. Itt-ott lóg egy-egy kötélvég. Némelyik csomó kicsit ferde, el van csúszva. A bőröd sem hibátlan, a fejed vörös, ha épp fejjel lefelé lógsz, és nincs az a tökéletes alakod, mint azoknak a modelleknek… Meg kell értened (még nálam is folyamatban), hogy azon képek többsége, amiket csodálsz profi munka, és hacsak nem hasonló profi környezetben készíted a sajátjaidat, akkor nem lesz ugyanolyan. 

 

A kötözés tanulása

 

“Minden a csomókról szól.”

Nem, minden a kötél feszességéről szól. Én mindig úgy képzeltem, hogy a meg kell tanulnod hogy formálódik a csomó, melyik kötél melyik fölött, alatt bújik át, és utána már csak egymás után pakolod ezeket a csomókat és “tapadási pontokat” (friction), és tá-dáá, kész is a gyönyörű hám. Általában fogalmunk sincs kezdőként, hogy mennyivel nehezebb ennél az, hogy egyenlő feszsséggel fektessük a kötelet a modell testére, vagy hogy milyen nehéz előre belőni, hogy milyen szoros legyen egy rész, hogy a későbbiek folyamán, ahogy újabb részeket adunk hozzá, ne váljon túl szorossá. 

Az első csípőhám, amit magamon kötöttem, egy katasztrófa volt. Minden pontja, csomója úgy ment, ahogy kellett, jó helyen volt, de végül a derekamon lévő kötél olyan szoros lett, hogy megőrjített, a fenekemen lévő pedig olyan laza, hogy a csuklóm is aláfért. 

 

“A kötöző fél majd tudja, mit akar, én meg csak követem a vezetését.”

Még ha egy nagyon tapasztalt partnert is találsz, aki már sok “nyuszit” kötözött, még nem kötözött TÉGED. Bár vannak nagyjából mindenkinél egyformán működő dolgok, azért mégis mindenki más, és egy törődő partner figyeli fog a visszajelzéseidre. 

 

“Ezt, meg ezt, és ezt is szeretném, ha megcsinálnánk.”

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindannyiunknak más az alkata, mérete, testösszetétele, állóképessége, bőrvastagsága, máshol futnak az idegek, stb. Ami valakinél jól működik, másnál lehet, hogy nem fog. Én személy szerint például nem tudok úgy lógni fejjel lefelé, hogy mind a két lábam a fejem fölött van. Egyszerűen nem tudom elviselni a nyomást a fejemben, ahogy minden vér odatódul. (És nem, ez sajnos nem csak mentális, volt már rá példa, hogy a szemem alatt néhány apró véna el is pattant, és szeplőszerű apró véraláfutások jelentek meg, amikor túl sok volt a nyomás.) Persze, igyekszem fokozatosan dolgozni rajta, de könnyen lehet, hogy sosem lesz jobb.

Másik saját példa: nemrég tudtam meg, hogy ha a könyökömet maximálisan behajlítjuk, akkor ott egy ideg megnyomódik. Ezzel szó szerint semmit nem lehet kezdeni, egyszerűen el kell fogadnom, hogy ilyen helyzetben sosem tudok majd hosszú időt eltölteni. 

Hasonló példa, hogy valakinek egy adott helyen nem okoz gondot a kötél, másnál meg elnyom egy ideget. Ezért is hangsúlyoztam az alap anatómia elsajátítását, és mellé a saját testünk megismerését. Nagyszerű dolog másoktól inspirációt meríteni, és ez rendben is van, kísérletezni kell! Csak közben el kell fogadnunk, hogy lesz olyan pozíció, ami nem nekünk való. 

Számomra ez a legnehezebb, hiszen mindannyian sokoldalú nyuszik szeretnénk lenni, akiknek minden megy!