Fordította: laerien

 

A mazochisták kivételével, akiknek a teste sokkal több endorfint szabadít fel pusztán mentális stimulációtól az áltagosnál, a legtöbb ember nem igazán szeretne fájdalmat átélni. A fájdalom nem arra van kitalálva, hogy vágyjunk rá.. De akkor miért van olyan sokféle BDSM tevékenység, aminek része a fájdalom okozása?

Ennek nagyon sokféle oka van, és nem gondoljuk, hogy mindet ismerjük és értjük. Itt egy álláspontot osztunk meg. Lehet, hogy a tiéd más.

Hogy ne menjünk túl mélyre az orvosi szakszavakkal, használjunk könnyebben érthető kifejezéseket. A fájdalom okozásának egyik oka, hogy ezzel elérjük, hogy a szervezet endorfint szabadítson fel a fájdalom elnyomására. Amikor fájdalmat okozol az értelmes keretek között – például megszorítod a partner mellbimbóját kb. 20 mp-ig, de nem a teljes kín szintjén, hanem fokozatosan növelve az intenzitást mindaddig, amíg az illető nem próbál meg menekülni ez elől, vagy fokozatosan erősödő fenekelés, ugyanezzel a hatással  – akkor az endorfin „raktárak” kiürülnek. Minden embernél más és más a visszatöltődés, de nagyjából 10-15 perccel lehet számolni. Amíg nem telik meg a raktár, addig nem jön újabb endorfin löket, hiába folytatod a fájdalmas tevékenységet. Ezidő alatt lehet a partnert játékban tartani gyönyörrel és kisebb fájdalommal.

Miután eltelt az a tizennéhány perc, akkor a korábbi gyakorlat szerinti fájdalom okozásával újabb adag endorfint kap a partner szervezete. Ezt a mintázatot követve a fájdalom és a gyönyör váltogatásával megfelelő időközönként, az alávetett (szubmisszív, mazochista, stb.) a szó szoros értelmében „beszívott” állapotba kerül a saját „morfiumától”. (Az endorfin a morfiumhoz nagyon hasonló hatást vált ki.) Ez egy módja annak, hogy az alávetett fél elszakadjon a valóságtól, és egy sajátos tudatállapotba kerüljön. Ez egy olyan egyedi élmény, amiről egy vanília pár csak álmodhat. Ezt az állapotot hívjuk „subspace”-nek. Ez a „Top” ajándéka az alávetett félnek, és mindazok, akiknek már volt hozzá szerencséjük, tudják, hogy megéri elviselni egy kis fájdalmat, hogy elérjék a saját subspace-üket. Ez egy a sok álláspont közül. Érdemes megemlíteni, hogy minden egyes endorfin dózissal az alávetett teste képes lesz egyre komolyabb fájdalom elviselésére is, mivel az endorfinnak van egyfajta érzéstelenítő hatása.

Másoknak a fájdalom elviselése egy módja annak, hogy megmutassák a behódolást a domináns fél irányába. Ez az ő ajándékuk a domináns partnernek, az odaadás kifejezése. Itt nagyon sok lehetőség felmerül, és nem lehetne mindet felsorolni, de említsünk meg néhányat.

* Néhány embernek az a fantáziája, hogy a fájdalom büntetés, és ezáltal élnek meg mentális izgalmat

* Mások annak az örömét élik meg, hogy megadhatják a saját domináns/mester/szadista partnerüknek az álmai kiteljesülését azzal, hogy elvállalják azt a fájdalmat, amit az okozni akar nekik. A fájdalom valós, de az, hogy a partner vágyát/álmát/passzióját élik meg, átszínezi az érzést, még akár kívánatossá is teszi a fájdalmat az ilyen játék keretében.

* Néhány domináns/mester/szadista mentális izgalma abból fakad, hogy látják a szub/rabszolga/mazochista reakcióját az okozott fájdalomra. Ennek elviselése egy gesztus, ami a bizalmat, a közös álmot, szeretetet és hűséget fejezi ki. Másrészt így a Top is elérheti a subspace tükörképét, amit topspace-nek hívunk, ahol őket is komolyan befolyásolhatja az endorfin, dopamin, stb.

* Másoknak a fájdalom egy eszköz, amivel a fegyelmezést segítik, megfelelő viselkedési formák kikényszerítésével, mikor valamilyen BDSM szerepben játszanak. A fájdalom ilyenkor lehet egy eszköze az akarat, sőt néha az elme (önkéntes!) megtörésének, amivel beletanulhat valaki az alávetettségbe.

Összefoglalva: nem kell szégyenkezned, ha valamilyen oknál fogva része a játékodnak a fájdalom okozása vagy elviselése. Ez egy olyan eszköz, ami jól szolgál abban, hogy megismerj egy olyan világot, amit a vanília párok sosem láthatnak.